EFOP-1.3.7-17-2017-00133 számú - Együtt az esélyegyenlőségért Békés Megyében projekt keretében fiataljaink öt alkalommal tölthettek kellemes órákat együtt. Kossuth Lajos egyik híres sora így szól: „A múlt a jövendő tükre.” A Jövőkép workshopon résztvevő fiatalokkal az első találkozás alkalmával a múlttal foglalkoztak. Egy rövid bemutatkozó kör után átbeszélték a múlt a jelen és a jövő fogalmak jelentését, továbbá ismertetésre került, hogyan fognak megvalósulni a közös találkozások, milyen témákat fognak érinteni, milyen jellegű feladatokban vehetnek részt a fiatalok. A beszélgetés indítás igen jól sikerült, hamar feloldódott minden jelenlévő Durkó Dóra előadó segítségével.
Mivel a workshopon nagy hangsúlyt szeretet volna fektetni az önismeretre, önkifejezésre, fontosnak tartotta, hogy minél több alkalmat ragadjon meg a résztvevők érzéseinek, aktuális állapotának kifejezésére. A múlttal való foglalkozás után inkább a jelenre, az önismeretre fókuszáltak. Ahhoz, hogy megfelelően tudjanak tervezni, reális célokat tudjanak kitűzni maguk elé, mindenképp szükséges egy kis önvizsgálatot tartani, ismerniük kell saját képességeiket, személyiségüket. Érzelem kártyákat hívták segítségül. A következő alkalmak céljai voltak még, hogy tudatosítsa a résztvevők számára a megoldani kívánt problémáikkal, akadályaikkal nincsenek egyedül, rendelkezésükre állnak családtagok és segítő személyek, akik mellettük állnak, támogatják őket. Időnként szükséges tudatosítanunk magunkban, hogy ki, vagy kik lehetnek azok a személyek számunkra, akik a különböző élethelyzetekben segítségünkre lehetnek, kihez fordulhatunk, illetve melyek azok a szituációk, amelyeket egymagunk is képesek vagyunk megoldani. E résztémák kapcsán igyekeztek gondolatébresztő beszélgetést folytatni a résztvevőkkel.
Az utolsó alkalom célja volt egy összefoglaló beszélgetés megejtése, illetve egy gondolat/érzés formálása, melyet festés formájában testesíthettek meg a résztvevők. Átvették az előző alkalmak tevékenységeit, mi az, amit a múltról, a jelenről (önmagunkról és különböző helyzetekről) tanulhattak a résztvevők. Emlékeztette őket az előadó az első alkalomra, amikor a Dixit kártyákról meséltek, s hogy nem csak a képek szereplőiről, az azokon ábrázolt tárgyakról, de a kép színeiről, hangulatáról is eszükbe jutottak emlékek. Ebből kiindulva kérte meg őket, hogy gondoljanak egy vágyukra, vagy célra, amit el szeretnének érni, vagy kívánjanak valamit, amiről szeretnék, hogy teljesüljön a jövőben és ezt fessék meg.
Minden résztvevő elmesélte, mit ábrázol a képe, mit kíván a jövőre nézve, mik a céljai. Legtöbben a boldogságot igyekeztek megjeleníteni (szivárvány, fény, vidám színek) de konkrétabb képek is születtek (nyaralás, medencézés, pihenni a természetben, állatok, család). A segítők jól célzott kérdéseikkel, az adott személyek ismeretének kihasználásával tudták megfogalmazni a nem vagy nehezen beszélő személyek ábrázolásait. Élményekkel teli önismereti sétát tehettek a foglalkozáson részt vevők.
 Meghívó letöltése | [ ] |